Nightwish.hu

Tuomas Holopainen interjú Tarja Turunen kiválása után

2006-05-11 Tuomas Holopainen interjú Tarja Turunen kiválása után

Valószínűleg a legnagyobb koncert volt a csapat történetében: 2005. október 21-én a Nightwish befejezte a turnéját másfél évnyi koncertezés után, egy Hartwall Arena-beli show-val Helsinkiben. Videokamerák vették fel az eseményt, mely az End of an Era című DVD-re kerül, és pontosan az történt, amit a csapat férfi tagjai leírtak a nyílt levélben: a Nightwish megvált az énekesnőjétől. Ez a bejelentés a nap híre volt, és kisebbfajta lavinát indított el: néha a zenekar honlapja csak csökkentett üzemmódban működött, mert túl sok ember akart egyszerre belépni. Magazinok üzenőfalain és egyéb bandáknál számtalan beszélgetés, vita volt a fejleményekről és a nyílt levélről, melyet a zenészek Tarjának adtak. Még a finn sajtó is cikkezett erről. Mindezek után egy pillanatnyi idő sincs pihenésre a Nightwish agya, Tuomas Holopainen számára. Otthon a telefon mellett ül az ideje legnagyobb részében, és interjúkat ad. A nagyon nyílt, érzékeny és észrevehetően szomorú Tuomas megengedett az Orkusnak egy interjút, melynek során betekintést nyerhetünk a történtek hátterébe, és a saját érzelmei világába.

Hogy vagy? Volt esélyed egy picit lenyugodni?
Ez az egész nagyon stresszes. Tudtam, hogy ilyen lesz, szóval valamennyire fel tudtam készülni. Jelenleg minden nagyon elbizonytalanító. Várok a napra, amikor minden lenyugszik, és igazán számolom az éjjeleket, amíg végre nem kell már beszélnem erről az egészről soha többé. De sejtem, hogy ez még hónapokig fog üldözni.

A leveledben azt írod: „Itt az ideje választani, hogy a Nightwish története itt véget érjen, vagy folytatódjon még beláthatatlan ideig.” Milyen nehéz volt meghozni ezt a döntést?
A legnehezebb döntés volt életemben. A Nightwish nem csupán egy csapat, hanem sokkal inkább egy nagy család, amely együtt zenét csinál, és ez egyfajta életvitel, egyfajta érzés. Azt akarom, hogy mindenki így vélekedjen a csapatban. Kell lennie egy mentális kapcsolatnak – a zenéért, a barátságért, a közös utazásokért és a szórakozásért, melyet közösen élünk át. Tarja viselkedése és az értékrendje kezdett egyre inkább különbözni a miénktől. A legutóbbi időben eltaszított magától. Úgy gondolom, ez a mondat véglegesen érthetővé teszi ezt: „Nincs szükségem a karrieremhez a csapatra többé.” Ez a mondat nagyon kegyetlen volt. Ez nem mehetett így tovább…

A végén a felhalmozódott dolgok vezéreltek a döntésedhez, vagy történt valami konkrét esemény?
A rengeteg tényező volt inkább jellemző: ahogy Tarja a csapatról gondolkodott, a motiváló erői, az értékrendje, a tény, hogy úgy tervezte, hogy a következő album lenne számára az utolsó, és hogy nem szándékozott velünk turnézni többé, még a következő felvétel után sem. Miért is kellene ilyen gondolkodású emberrel együttműködnünk?

Megkönnyebbültnek érzed magad most, hogy meghoztad ezt a döntést, és végigvitted, vagy olyan érzésed van, ami ezekben az esetekben cseppet sem meglepő: a megkönnyebbülés után jön a fájdalom és a kétkedés az újrakezdést illetően…?
Ez a fájdalom, remény és megkönnyebbülés egyvelege. Ez az egész nagyon nagy teher volt az egész csapat számára, szóval e téren megkönnyebbülés, mint egy új kezdet, de természetesen ez szomorú is, hiszen az egész így végződött. Nagyon kemény idők ezek Tarjának, a csapatnak és a rajongóknak – mindenkinek. De hiszek abban is, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Talán a Nap újra sütni fog pár héten belül.

Ez úgy hangzik, mint egy szerelem vége, egy kapcsolat két ember közt.
Igen; mindig mondtam, hogy az emberi kapcsolatok a legbonyolultabb dolgok az életben, és ez egy kiváló példa erre. Egy válással lehetne összehasonlítani; egy roppant undorító válással…

…amit közvetlenül a show után vittél véghez Helsinkiben, közvetlenül azután, hogy a nagy turné véget ért. Amikor a színpadra mentél, már tudtál a show jelentéséről, és hogy utána odaadod Tarjának a levelet. Hogy élted meg a fellépést?
Nagyon furcsa volt. Ez volt a legnehezebb nap az életemben, de a fellépés alatt képes voltam elfelejteni, mi fog következni. Úgy vélem, ez volt a legnagyszerűbb koncert, amit valaha is adtunk. Minden fantasztikus volt: az aréna, az összes vizuális effekt, és minden egyéb. Mindenek felett a rajongók elképsztőek voltak. A show alatt rengeteg álom valóra vált, és ez volt az első alkalom, hogy sírnom kellett a színpadon egy fellépés közben – számos különböző ok miatt.

Amikor elhatároztad, hogy az End of an Era címet fogja viselni a DVD, már tudtad, hogy fognak történni a dolgok?
Igen, a levelet három héttel a koncert előtt írtam, és amikor kitaláltuk a címet, úgy gondoltuk, ez illeni fog a DVD-re.

Tarjának a show után adtátok a levelet. Miért nem vártátok meg a legutolsó napot, hogy ki tudja élvezni a turné végét?
A fő ok az volt, hogy személyesen akartuk odaadni neki a levelet, hogy ne az internetről értesüljön a tartalmáról. Argentínába akart repülni a show utáni napon. De a fellépés után nem akartuk elvenni az utolsó éjszakát, és a boldogságát tőle – ráadásul volt egy buli, ahova hivatalos volt. Szóval odaadtuk neki a levelet, megöleltük, és azt mondtuk: „Jobb, ha ezt holnap olvasod el.” Számtalan különböző okból kifolyólag nem akarom elmagyarázni, miért kellett így kezelnünk az ügyet. Nem volt lehetőségünk, hogy beszéljünk vele. Ez volt az egyetlen út. Ez minden amit mondhatok, higyjetek nekem.

Szóval ezek után még mindig biztos vagy benne, hogy ez volt a helyes megoldás?
A lelkiismeretem tiszta, és nincsenek kétségeim – még arról sem, hogy helyesen cselekedtünk-e, vagy ahogy tettük.

Az tény, hogy ha személyes okokra hivatkozva külditek el, rengeteg pletyka látott volna napvilágot.
Igen, pontosan. Ez egy különösen fontos szempont volt, hogy miért nem csak személyes, hanem nyílt levél mindenkinek. Ha közzétettük volna, hogy Tarja nem csapattag többé, és egy másik énekessel folytatjuk tovább, az elkövetkezendő években is adhatnánk még az interjúkat. El akartuk mondani az igazat, ugyanakkor kicsit féltünk: a dolgok rossz irányba kezdtek haladni, és számítottunk reakcióra Tarja oldaláról is. Az elsők akartunk lenni, akik elmondják az igaz történetet. Ezért minden hirtelen történt – és aztán ott volt a tény, hogy Tarja el akarta hagyni Finnországot másnap. Akkor pedig nem láttuk volna őt az elkövetkezendő egy hónapban. Nem volt más lehetőség. Mellesleg, nem igazán beszéltünk egymással közel egy éve. Megpróbáltuk néhányszor, de egy rémálom volt. Azt hiszem, először fel kéne nyitnia a szemeit. Abszolút semmi nem volt, amin változtatni tudtunk volna beszélgetéssel; először meg kéne értenie, és le kéne tisztáznia magában a tényeket.

Hogyan lehetséges egy csapat számára a koncertezés, úgy, hogy nem is beszélnek egymással ilyen hosszú ideig?
A helyzet az, hogy nem is igazán láttuk Tarját, mert mindent maga intézett. Fellépések idején mindig negyedórával a kezdés előtt láttuk csak. Soha nem jött interjúkra, és soha nem jelent meg hang-ellenőrzésekkor. Akkor láttuk csupán, amikor fel volt öltözve, és fel volt készülve teljesen, röviddel a koncert kezdése előtt, utána pedig kapásból autóba ült, és a hotelbe ment. Ennyi volt. Következő alkalommal a következő fellépés előtt láttuk. Nem akart velünk utazni, nem akart velünk jönni sem busszal, sem autóval. Nem akart csatlakozni a közös étkezésekkor, nem akart egyetlen interjút sem adni – semmit. Történetesen két különálló csapat volt. Az utóbbi hónapok alatt Tarja főképp a szóló karrierjéről nyilatkozott a finn médiának, és minden esetben kiemelte, hogy a Nightwish nem az egyetlen dolog, amit az életében csinálni akar; hogy ez nem az ő hangja, és nem az ő zenéje; ő csak egy vendégzenész. Ez igazán szíven ütött, fájdalmat okozott ezekkel a szavakkal, mert az egész úgy hangzik, mintha az egész kínosan érintené.

Mindazonáltal: nem gondolod, hogy egy kevésbé személyes levél lehetett volna egy alternatíva?
Nem hiszem, hogy vannak olyan passzusok a levélben, amelyek túl személyesek. Újra és újra átírtam a levelet, és kezdetben sokkal több személyes dolgot említettem benne. Azzal vádolt minket, hogy bevontuk a férjét az egész kampányba, de nem kritizáltuk őt, mint férjet. Tényleg biztos vagyok benne, hogy ő egy remek férj, de mint a menedzsere, ő a fő oka az egész szituációnak. Ezt azért kell elmondani, mert azt akarom, hogy az emberek megértsék, miért döntöttünk e lépés megtétele mellett, és miért vittük véghez. Igaz ugyan, hogy a múlt évben pár interjúban azt mondtam, ha Tarja kilép, az a csapat feloszlását jelenti. Mindenkinek ki kell fejeznem magam, hogy megérthessenek. Ezzel felállok, és megvédem magam.

Tudsz többet mesélni Tarja férjéről, Marceloról? Mit tett?
Ez teljesen olyan, mint John Lennon és Yoko Ono. Nagyon nehéz volt közel kerülni Tarjához, mert volt egy hatalmas argentín fal köztünk. Amikor küldtél egy e-mailt, vagy sms-t, angolul lett megválaszolva – Marcelo által. Minden pénzügyi kérdés és vita kezdett nevetségessé válni. Nem kell túlragozni, szimplán arról volt szó, hogy Tarja nem akart fellépni Amerikában, vagy Ausztráliában, mert szerinte a hely és a fizetség túl kicsik voltak – ez inkább a viselkedéséről és az egészről szól. Minden két mondatával kezdődött, egyet már említettem: „Nincs szükségem többé a Nightwish-re a karrieremhez. Tudod, bármikor elhagyhatom a csapatot.” A legmetszőbb hideg iszonyatot váltotta ez ki belőlem. Egy öreg barátom, és így gondolkodik! Szóval ez az ő véleménye a csapatról! Hihetetlen volt.

Szóval nem csak egy énekest, de egy barátot is vesztettél.
Igen, elvesztettem egy barátot. Sokat vesztettem. És amikor elolvasod a levelet, és olvasol a sorok között is, remélem megérted, hogy nem vagyok mérges rá, és nem is utálom őt.

De feltételezem, rengeteg kellemetlen emléked van vele kapcsolatban?
A legutóbbi év folyamán nagyon frusztrált voltam, és még vagyok is. Szomorú és elkeseredett vagyok. Nem Tarja az, akit látok. Valaki más.

Valószínűleg olvastad Tarja válaszát a média és a rajongók számára. Azt írja, sokk érte, és nem találja magát a leírásotokban. Mi jut eszedbe, amikor ezt olvasod?
Meg voltam lepve, hogy a sokkoltságát hangoztatja. Nem tudom, milyen vak és süket kellett legyen az elmúlt egy évben. A dolgok elmondhatatlanul rosszul mentek, és azt hittem, számított ilyesmire.

Van egy passzus a leveledben, ami egy kissé vádlóan hangzik: „Soha nem zavartattuk magunkat a ténytől, hogy nem vettél részt a dalok írásában és szervezésében, soha a 9 év alatt nem jöttél el a dalok próbájára stúdióba vonulás előtt. Nem is beszélve a tényről, hogy a turnékon mindig repülni akartál, külön tőlünk a férjeddel.”
Nem vádolni akartam őt ezekkel a szavakkal.

De úgy hangzik.
Az egészet azért írtam le, hogy a rajongók megértsék, Tarja miért lecserélhető. Rengeteg ember gondolja úgy, hogy a Nightwish Tarja zenekara, hogy ő írja a dalokat, ő adja az összes interjút és így tovább, de a legutóbbi évben nem csinált semmi egyebet, mint hogy kiállt a színpadra másfél órán át. Egyszerűen bele kellett foglalnom a levélbe, hogy a rajongók megértsék, miért van jogunk ezt tenni. Nem vádolom őt; ténylegesen azt gondolom, amit írtam. Ezek a dolgok nem számítanak nekem.

De hogy tudtátok túlélni ezt a légkört a turné alatt?
Támogattuk egymást. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ez valószínűleg az egyetlen pozitív aspektusa a dolgok menetének. Még a stábunk és a menedzserünk – olyanunk vagyok, mint egy nagy család, és a legjobban turnézás közben éreztük magunkat. Tulajdonképpen mi egy család voltunk, és volt egy vendég.

Te vagy az egyetlen, aki komponálja a dalokat, írja a szövegeket, tehát mondhatod, hogy a lelke vagy a Nightwish-nek, de Tarja a hangja és arca a csapatnak. Félsz, hogy sok rajongó elfordul majd tőletek?
Nem tehetek semmit ez ellen. Rengeteg rajongó fogja ezt tenni, és nem kritizálhatom őket ezért. Egyik oldalon érthető. Tarja megadta a Nightwishnek az imázst, de továbbra is remélem, hogy sok ember meg fogja érteni, mit jelent a Nightwish, mint csapat. Nem állítom, hogy Tarja pozíciója rossz volt, mert rengeteget lendített a dolgon. Megpróbálom úgy látni, mint egy korszak végét, és egy újabb kezdetét.

Néha ez bonyolult, elképzelni, hogy van egy új ajtó, amikor egy másik becsukódik, de ez mindig ilyen. Az idő megmondja…
Pontosan. Soha nem féltem a csapat jövőjét illetően, vagy hogy nem fogunk találni új énekest. Biztos vagyok benne, hogy egy igazán jót találunk, és biztos vagyok az új album létrejöttében is. Ugyanúgy fog szólni, mint az eddigiek. A legnagyobb aggodalmam Tarjával kapcsolatos, és természetesen a csapat többi tagjával, hogy hogyan fogják megállni a helyüket ebben a helyzetben. A Once-ból több, mint egymillió példány kelt el. Nem érdekel, ha a következő korongból csak százezer fog. Kit érdekel, addig amíg mindenki jól érzi magát, és jó zenét csinálunk?

A jövőről: májusban egy Nightwish-könyv lát napvilágot finnül, németül és angolul. Egyfajta dokumentáció lesz a zenekar történetéről, turnéról turnéra, gyerekkori emlékekkel, stábtagok és a zenészek interjúival, és például Tuomas szüleivel. A könyv magában foglalja a legutóbbi koncertet, és elmesél mindent, Tuomas ezt ígéri. A DVD, melyet a Hartwall Arena-ban rögzítettek, promóciós videókat, fotó galériákat tartalmaz majd, és 2006 júniusának elején jelenik meg. Még valami biztos: Tuomas már írja az új dalokat, a stúdió időpontok már rögzítve vannak, és a következő album 2007 nyarára várható. Tuomas elmondása alapján még nincs új énekes – ezzel következő évben akarnak foglalkozni.