Nightwish.hu

Jukka naplója – 2006 ősz

2006-09-17 Jukka naplója – 2006 ősz

2006. szeptember 9-én újra összejöttünk körülbelül két hónapnyi, demófelvételekre szánt szünet után. A szokásos tevékenységek voltak tervben, mint a hangszerek felállítása és hülyeségekrõl történõ beszélgetés. Néhány dalt is szerettünk volna átnézni. Vasárnap egyáltalán nem zenéltünk, más dolgunk volt…

Hétfõtõl szerdáig végigmentünk az új számokon, és véglegesítettük azokat. Érdemes volt megfigyelni, hogy mi a haszna a demókészítésnek. Néhány részt, amik a demó felvételekor nagyon jól hangzottak, teljesen át kellett alakítani. Szóval az új dalokról történõ demó készítése idõpocsékolás, arra az egyre jó, hogy rájöjj: ami elõször nagyszerűnek tûnik, valójában szörnyű. Szerencsére most még tudtunk változtatni.

Csütörtök reggel Ewo jött értem a szállodához, és elindultunk a Petrax Stúdió felé. Tuomas Helsinkiben maradt, hogy részt vegyen egy új Donald Kacsa – könyv, a “Rokkikukot” megjelenési partiján. Ewo és én felvettük a dobokat a próbahelyünkön, és mentünk tovább Hollolába. Mint ahogy azt láthatjátok és – inkább – hallhatjátok az egyik videoblogban, az út ismét ostoba és jelentéktelen beszélgetéssel telt. De nagyon jól szórakoztunk, és ez a lényeg. Miután megérkeztünk a stúdióba, és kipakoltuk a felszerelést, Ewo visszament, hogy csatlakozzon Tuomas-hoz a buliban. Este megérkezett Kai Hahto (Wintersun), akit a dobok hangolásával bíztunk meg.

Péntek reggel felállítottuk a dobokat, és Mr. Hahto elkezdte keresni a kívánt hangot. Délután megérkezett Mr. Karmila, Tuomas és Mr. TeeCee, és befejeztük a dobok beállítását. A keresett hang meglepően könnyen meglett, hála Mr. Hahtónak. Minden eddiginél jobban figyeltünk a pontos hangokra, mivel minden eddiginél nagyobb szerepük lesz. Meglátjuk, hogyan működik majd. A nap végén felvettünk egy szép dalt, majd szaunáztunk.

Amikor szombat reggel előtűntek a napsugarak, megkezdtük a tulajdonképpeni első felvételi napot. Gyors hangpróba után nekiláttunk az első szám felvételének. Ez egy lassú dal, amely beillene egy észak-afrikai városnézés háttérzenéjének. Nem volt nehéz játszani, de a lassú tempó miatt nagyon kellett figyelnem, hogy az ütések egyenletesek legyenek. A másodikként felvett dal egy tizennégy perces “mamut” volt, amelynek egyes részei az alap ütések és az igazán kemény “Pantera”-féle riffek között váltakoznak. De a váltások nagyon jól mentek, így a felvétel igazán kellemes volt. Az ezután felvett szám “demóneve” “Woods” (Erdő), a dal hagyományos finn hangzása miatt. Az új album feldolgozás száma volt az utolsó erre a napra. Ez valójában nem “igazi” dal, sokkal inkább egy nagy adag művészet, a valaha létező legszebb témák egyikével. A számnak eredetileg nincs szövege, de mi adtunk hozzá, és az eredeti hangulatát megtartva megpróbáltuk “igazi” dallá alakítani.

A nap végén mind egyetértettünk abban, hogy igazán elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel. Tíz napot szántunk a dobos felvételeknek, semmit nem akartunk elsietni. De mivel ma nem dolgoztunk nagyon sokáig (4 – 5 órát), mégis felvettünk négy dalt (köztük a tizennégy perces monstrumot), nagyon boldogok voltunk.

Vasárnap még az előző napi elégedettség érzésével kezdtünk dolgozni. Először azt a számot vettük fel, amelyik Marco nagyszerű riffjeire és Tuomas fantasztikus refrénjére épül. A dal C-részében a megszokott tizenhat hangú dupla basszus dobot kicseréltük egy kicsit érdekesebb hangzású erős pergésű dobra. Nem volt nehéz ezen játszani, de mindenképp érdekesebb volt. Ezután Emppu dala következett, amin a szigorú régi iskolák erős hatása érződik. Különösen a C-részben, mielőtt az utolsó refrén felhangzik. Harmadikként az album talán legőszintébb dalát rögzítettük, ami eléggé ütős. A napot egy ballada felvételével zártuk, amiben nem volt túl sok dobos rész, így könnyű dolgom volt.

Ismét borzasztóan elégedettek voltunk a napi teljesítményükkel, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk bonyolítani a felvételeket – másnapossággal. Emppu meglátogatott minket, és miután szaunáztunk, megnéztük az új Dream Theater DVD-t, és néhány pohár fenekére néztünk, már meg is volt a kívánt nehézség. De a “kihívás-vadászat” még nem ért véget. Egészen a hajnali órákig tartott, és magába foglalta például egy nagyszerű blues dal rögzítését. A felvétel jól sikerült, egy nap talán elérhetővé is tesszük, de valószínűleg nem lesz rajta a következő albumunkon…

Négy óra alvás után hamar elérkezett a hétfő reggel. A szám borzasztóan kiszáradt, mindenem zsibbadt, de megpróbáltam életet lehelni magamba. Még mielőtt kinyitottam volna a szemeim, biztosan tudtam, hogy a kihívás keresése sikeres volt. Aki profi, az profi!

A felvételek kezdetét késleltettük, mivel az ébredés a többieknek is gondot okozott. Végül is átvonszoltuk magunkat a stúdióba, és felvettünk három számot. Az első talán az új album legegyszerűbb dala, mégis nagyon jól szól. A másodiként rögzített szám hangulata egy kicsit a Wish I Had An Angel-éhez hasonlít. Szenvedésünk napjának utolsó nótája a következő album “single” száma volt. Ennek a dalnak fantasztikus a dobritmusa a refrénekben és a többi részben is, és bár a hallgatóknak majd úgy tűnik, ez egy egyszerűen játszható szám, valójában a legnehezebbek egyike.

Mivel semmi kedvünk nem volt bulizni, aludni mentünk, hogy másnap száz százalékosan tudjunk teljesíteni.

Kedd reggel hatalmas vigyorral az arcunkon ébredtünk, tudva, hogy mindössze két dal felvétele van hátra, és utána… BULI! Egy ballada rögzítésével kezdtünk, amiben a lassú tempó miatt nagyon kellett figyelnünk az egyenletes ütésekre. Ha lassan kell dobolni, az ütések bizonytalannak tûnnek, ami miatt az egész dal bizonytalannak, változékonynak tűnhet. Mindenesetre nagyon jól sikerült, és egy rövid szünet után elérkezett az utolsó szám felvételének ideje. Ez a dal Nightwish-skálán mérve nagyon gyorsnak számít, és a zenésztől a lehető legjobb teljesítményt követeli meg. Miután meggyőződtünk arról, hogy a felvétel jól sikerült, eljött a buli ideje. Először bejártuk a legközelebbi italboltokat, majd szaunázni mentünk. Hajnalban ismét rögzítettünk néhány nagyszerű anyagot, amiket valamikor, valahogyan talán közzéteszünk majd.

Szerda reggel bepakoltunk az autóinkba, elbúcsúztunk, és hazaindultunk – fáradtan, ugyanakkor igazán boldogan és elégedetten. Felvettük a dobot a zenekar egy olyan albumjára, aminek egyáltalán nincs reklámlehetősége. De a dolgok rosszabbak is lehetnének.