Nightwish.hu

Interjú Jukkával

2009-11-27 Interjú Jukkával

Hogy vagy, Jukka?

A Nightwish dobosa a szaunát hiányolva utazza körbe a világot.

Ki vagy, mikor és hol születtél?

Jukka Nevalainen vagyok. Kiteeben születtem 1978. április 21-én. Igazából egy joensuui kórházban születtem, de hivatalosan Kitee a szülővárosom, mert a szüleim ott laktak akkoriban. Én vagyok a Nightwish dobosa.

Mit szóltak a szüleid, amikor eldöntötted, hogy belépsz egy metalbandába?

A családom mindig támogatott a zenével kapcsolatban. Persze javasolták, hogy szereznem kellene egy ’igazi’ szakmát is, és magam is mindig azt gondoltam, hogy csinálhatnék mást is a zene mellett.

Gondoltad volna valaha is, hogy a Nightwish ilyen sikeressé válhat?

Nem. Soha nem voltak ilyen nagy terveink, hogy ’a következő albumból kétszer annyi példányt kell eladnunk, mint az előzőből’ vagy ’a következő lesz a legsikeresebb turnénk’. Persze mindig reménykedtünk, és most is reméljük a jó fogadtatást és a sikert, de én soha nem próbáltam bármi áron sikeres lenni. Sokkal jobb úgy dolgozni, ahogy jólesik, és ha a végeredmény jó, ahogyan az a Nightwish-sel is történt, akkor az nagyon kielégítő.

Mi volt az eddigi legérdekesebb koncerthelyszínetek?

Rengeteg olyan helyen jártunk, ami érdekes a maga módján, nem tudom felsorolni mindet. De hogy mondjak egy példát, a White Rabbit nevű klub San Antonióban, Texasban. Ez egy régi, mexikói stílusú klub a száraz vidéki tájon. Egy forró napon játszottunk ott, a légkondi pedig nem nagyon működött. A WC és zuhanyzó helyisége tele volt hétcentis csótányokkal, az ajtón pedig volt egy fej nagyságú lyuk, az előző esti party eredményeként. Általában jólesik lezuhanyozni egy koncert és egy forró nap után, de ezúttal nem volt tolongás.

80000 ember előtt egy stadionban, vagy 700 ember előtt egy klubban játszol szívesebben?

Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai. Persze nagyszerű érzés egy hatalmas közönség előtt játszani, de ugyanúgy jó az Egyesült Államokban is turnézni, és 600-2000 ember előtt zenélni. Egy nagy koncert olyan, mint egy nagy party, amin a közönség is részt vesz. És persze ezek jövedelmezőbbek is. De néha kicsit túl nagynak érződik a távolság egy nagy koncerten. Sokkal egyszerűbb kommunikálni a közönséggel egy kisebb helyen.

Van valami különleges koncert előtti rituáléd?

Mindig úgy egy félórával a show előtt veszem fel a fellépőruhát. Aztán gyorsan bemelegítek, gyakorlok egy kicsit a dobverőkkel és eszek egy kis chipset.

Milyen gyakran ejted el a dobverődet egy koncert közepén, és hogyan reagálsz, ha ez megtörténik?

Egyszer-egyszer előfordul. Megtanultam gyorsan pótolni, szóval általában csak azok veszik észre, akik pont engem néznek. Jól akarom érezni magam egy koncerten, ezért pörgetem a dobverőket miközben játszok, és néha nem sikerül megmarkolni. De hát ez az élő koncert része.

Mi a különbség a korábbi turnéitok és a mostaniak között?

A legnagyobb különbség a technikai részen van. A kezdetekben luxus volt, ha volt néhány mozgatható reflektorunk. Most egy egész kamion szállítja a világítást. A pirotechnika is olyasmi, amiről korábban csak álmodhattunk. Egyébként egészen hasonlóak. Jól érezzük magunkat és próbálunk jó koncerteket adni.

Mire gondolsz zenélés közben a színpadon?

Nem gondolkozok túl sokat miközben játszok. Maga a játék nagyrészt rutin, szóval csak a különböző szituációkra kell reagálni. És amikor zenélek, semmiképp sem gondolok a koncerten kívül másra, sem számlákra, sem vakációra vagy a fogorvosra.

Mit csinálsz először, amikor hazaérkezel egy turnéról?

Megölelem a családtagokat, aztán felfűtöm a szaunát. Mindig hiányzik a szauna, amikor turnézok.

Milyen zenét szoktál hallgatni?

Mostanában nem hallgatok túl sok zenét. De amikor igen, akkor rádiót, vagy a régi kedvenceimet, mint pl: Sonata Arctica, Dream Theater, Metallica vagy Within Temptation.

Melyik a kedvenc filmed?

A Gladiátor. Ez a film olyan erőteljes hatást gyakorolt rám, hogy valószínűleg örökké ez marad a kedvencem. Ebben a filmben minden egyszerűen tökéletes. Már csak maga a zenéje is egy felejthetetlen élmény.

Hány tetoválásod van, és melyik jelenti számodra a legtöbbet?

8 tetkóm van. Néhány egymáshoz kapcsolódik, szóval tulajdonképpen 5 darab van. A legfontosabbak a gyermekeim nevei a két karomon, Luna és Niki.

Amikor kicsit voltál, melyik volt a kedvenc meséd?

A róka és a kutya. Sokat jártam a könyvtárba, és ott hallgattam a hangoskönyv verzióját. Szomorú, de vigasztaló történet.

Mivel foglalkoznál, ha nem zenész lennél?

Üzletember lennék. És igazából ez is vagyok a zene mellett. Ezt a két hivatást könnyű kombinálni. Csak óvatosan kell kezelni a részleteket.

Játszottál valaha is babákkal, amikor kicsi voltál?

Nem emlékszek. Persze, volt néhány plüssállatom, amivel aludtam, például egy tigris és Törpapa, de arra nem emlékszek, hogy konkrétan babákkal játszottam-e. Amikor kicsit voltam, inkább a vadabb dolgok érdekeltek, mint Robin Hood, Star Wars, berkenyeháború, játékkatonák meg zseblámpaharc.

Mondj valami olyat, amit akkor szoktál csinálni, amikor senki sem lát.

Néha, szerencsére nem túl gyakran, beszélek magamban. Néha olyankor is, amikor emberek néznek, például amikor vezetek és valami hülyeséget csinál az előttem haladó. Ilyen szituációkban előfordul, hogy magamban kiabálok, megkönnyebbülök tőle.

Hiszel a földönkívüli életben?

Igen, hiszek. Nem olyan formában hiszek az ufókban és idegenekben, ahogyan a filmekben mutatják őket, de hiszek abban, hogy valahol távol lehet hasonló élet, mint itt a Földön, és hogy ugyanazok a természeti törvényeik, mint nekünk.

Korábban Mikkeliben is éltél. Milyen emlékeid vannak arról az időről?

Amikor elköltöztem a szülői házból, az első saját lakásom Mikkeliben volt, szóval egy bizonyos nosztalgiát érzek a hellyel kapcsolatban. Fiatal voltam és jóképű, és minden lehetséges volt. Most már csak jóképű vagyok…

Forrás: Xon