Nightwish.hu

Nightmail: Tuomas – 2006 június

2006-07-14 Nightmail: Tuomas – 2006 június

Christiane (São Paulo, Brazília): Szeretném megkérdezni, mit jelent az “ocean soul” (óceán lélek) neked…
Tuomas: Azt hiszem ez a legjobb lehetőség arra, hogy magamat leírjam két szóban. Néhány dolog jobb, ha magyarázat nélkül marad.

Saga (Tampere, Finnország): Mit kívánsz a jövőre nézve? Mi a legjobb dolog az életedben jelenleg?
Tuomas: Az emberek körülöttem, az új album készítése, az éjszakai tábortüzek és a heti Donald kacsa magazin. A jövő nyitott; egy tény, ami nagyon érdekessé teszi. Remélem a jövő sok boldogságot hoz majd, a vér, szenvedés és könnyek helyett.

Laluna (Norvégia): Mi van az óceánban, amit olyan érdekesnek találsz?
Tuomas: Szépség, vadság és titokzatosság. A víz az elemem.

Shawna (Quebec, Kanada): Mit gondolsz, milyen lenne az életed a Nightwish nélkül? Úgy értem, gondolkoztál valaha másik munkán, amikor fiatalabb voltál? Belekezdeni egy zenekarba nagyon rizikós, szóval volt valaha egy B terved?
Tuomas: Azt hiszem, az életem békésebb lenne, kiegyensúlyozottabb és valószínűleg unalmasabb is. Úgy volt, hogy tengerbiológus leszek, ez volt a gyerekkori álmom. Környezettel foglalkozó tudományokat tanultam egy évig az egyetem, de aztán a zene következett. Még mindig hatalmas késztetés van bennem a tudós pályára vonatkozóan, de a “tudományos szorulás” tett nyűgössé leginkább. Nem bántam meg a döntésem. Remélem nem is fogom.

Weston (New York, Egyesült Államok): 1. Mi a módszered a dalszövegíráshoz? Választasz egy témát és forszírozod magad, hogy írj róla, mert akarsz, vagy csak hagyod, hogy a szöveg jöjjön magától, mielőtt még választottál volna témát? 2. Mi az a dolog, ami, vagy legalább még hiányzik az életedből?
Tuomas: 1. Mindig a téma jön először. Úgy értem, hogy mindig tudom, miről fogok írni, mielőtt még leírnám az első sort… És aztán megindul az elmém. Ugyanakkor néha egy szöveg megírása maga a pokol. Van egy jó történet, de a sorok nem passzolnak az énektémákhoz, nincs összehangolva a megfelelő helyeken, az énekes nem tudja elénekelni ezt a magánhangzót erről a hangjegyről, ennek a sornak túl sok az S betűje, stb. Mégis, ez a legkielégítőbb munka, amit el tudnék képzelni. 2. Az elme békéje.

Anna (Pennsylvania, Egyesült Államok): Mi a kedvenc Disney rajzfilmed?
Tuomas: Szépség és a Szörnyeteg, Fantázia, Csipkerózsika

AnaCaramella (Brazília): Lesz olyan dalszöveg az új albumon, amit más bandatag írt?
Tuomas: Szövegek, nem. Zene, igen.

Javiera V. Orchard (Chile): Mi a legnagyobb álom, amit valóra akarsz váltani? Nightwish-sal vagy anélkül?
Tuomas: A legnagyobb álmom a Nightwish-sal, hogy megcsináljuk a legjobb albumot és a legjobb koncertet. Feltárni a személyes álmaimat – egy nagy, elcsépelt, vontatott szájtépés lenne.

Matti (Finnország): Tuomas, a Nemo-zászlómon egy keresztet fogsz. Vallásos vagy?
Tuomas: Nem vallásos, sokkal inkább gondolkodó, nyitott egyéniség. Vallások és a dogmáik nem szükségszerűen rosszak. Az emberek magyarázzák rosszul.

Hannah (Illinios, Egyesült Államok): Tuomas… amikor elnevezted a zenekart, volt valami speciális jelentés mögötte? Vagy olyasmi volt, ami épp akkor jött?
Tuomas: Nightwish az első dal volt, amit valaha megcsináltunk.

MT (Szerbia): Mondd el nekem őszintén, voltál valaha szerelmes Tarjába?
Tuomas: Még egy félrevezető kifejezés most, és tudom, hogy ismét a szenzációhajhászat közepébe csöppenek ismét… Mondjuk úgy, hogy speciális és érzelmi kapcsolat volt, mindenféle romantikus hátsó gondolat nélkül. A tűz égett az ő hangja és az én szövegeim közt.

Giannina Huguet (Santiago, Chile): 1. Mi történt a For My Pain táborban? Fogod folytatni ezt a projektet a jövőben? 2. Követett valaha rajongó úgy, hogy megijedtél tőle?
Tuomas: 1. A For My Pain egy terápia, ezért csináljuk amikor – van – idő – alapon. Jelenleg mindannyian elfoglaltak vagyunk az együtteseinkkel (Eternal Tears Of Sorrow, Charon, Reflexion és Nightwish) , így hát lehetetlen lenne bármit is alkotnunk valamit együtt. Mégis, a terv, hogy albumokat és dalokat készítsünk, még él. Most várunk és megtaláljuk az időt rá. 2. Nem voltam.

Asena (Isztambul, Törökország): Foglalkozol bármi más kreatív dologgal a zenén kívül? (rajz, festészet, fotózás, stb.)
Tuomas: Nem, a zene minden számomra. Egyébként is, egyáltalán nem tudok rajzolni.

Macu (Saarijärvi, Finnország): A Once-albumon, volt egy “hagyományos” zenekar. Van tervetek a jövőre nézve egy olyan koncertet illetően, ahol ilyen zenekarral léptek fel?
Tuomas: Ez nagyon hosszú ideje álmunk. Eredetileg a Once-turné zárult volna ezzel, de különböző okok miatt el kellett halasztanunk.

Mika (Joensuu, Finnország): A “Hiljaisen Talven Lapsi”, Timo Rautiainen albumán szerepl dalt te írtad. Abszolút mestermunka. Kimondottan Timo Rautiainennek írtad, vagy csak egy fel nem vett Nightwish – cucc volt?
Tuomas: Ez a dal (A Csendes Tél Gyermeke) kimondottan Timo szólóalbumára készült. A második dal volt, amit kérésre írtam (a Sleeping Sun után). Meglehetősen gyanakvó voltam a csapat reakcióját illetően, de jól illeszkedik az albumba, annak ellenére, hogy tartalmaz bombasztikus / melodramatikus elemeket. Mégis, finnül dalt írni még mindig kihívás.

Mikko Pöntinen (Kouvola, Finnország): Papírt és tollat, vagy inkább számítógépet használsz dal komponáláshoz?
Tuomas: Soha nem használok számítógépet és soha nem írtok le hangjegyeket. Az egyetlen kivétel, amikor leírtam az alapvető akkordokat és dallamokat, amikor a nagyzenekar és kórus részére írtam a zenét a Once – időszakban.

Samuel 3v. (Tampere, Finnország): Szeretted a dínókat és sárkányokat, amikor kicsi voltál?
Tuomas: A dínó-dolog soha nem fogott meg, de a sárkányok és más fantáziaszülemények igen. Ó igen, és Nalle Luppakorva, a hupsis-ember, indiánok, farkasok, az Oroszlánszívű Fivérek, és persze a Histamiini ló!

Ismeretlen: Nagyon sokat headbangelsz a koncerteken, megütötted valaha a fejed?
Tuomas: Csak egyszer, azt hiszem. A hajam, nyakláncaim, karkötőim mindig megfognak, mielőtt a billentyűkhöz érnék. Felszabadítani magam a koncerteken sokkal kínosabb a koncert alatt.

Ismeretlen: A változások előnyösen érinthetik az Egyesült Államokat, például egy 2007-es, új albumot népszerűsítő turnét illetően? Honnan jön az inspiráció, aminek köszönhetően ilyen gyönyörű zenét tudsz írni mindig?
Tuomas: Egy turné lehetséges, és valószínű is. Az inspiráció (nem vagyok nagy rajongója a szónak) a hatalmas érzelmeimből fakad, amiket ki kell engednem. Mindennapos tapasztalatok, álmok, félelmek, kívánságok és így tovább. A dalszerzés lyukat fúr a fejedben és a csatornáid gőzerővel dolgoznak. Ez a menedékem és védelmi mechanizmusom a világ ellen.

Ismeretlen: Gondolod, hogy néha mi, lányok, az első sorban bolondok vagyunk? Az End of an Era-n úgy fest…
Tuomas: Természetesen, azok vagytok, mint ahogy mi is. De mindezek fölött nagyszerűek vagytok. Köszönet érte.

Ismeretlen: Mi a kedvenc helyed túrázni?

Tuomas: Kiilopää, körül, az UKK nemzeti parkban a finn Lappföldön. A Sark-tenger partjai Észak-Norvágiánál.

Ismeretlen: 1. Hogy jött, hogy megjelentél a Children of Bodom “Trashed & Lost In Helsinki”-jében? Véletlen volt, mint a Tavastia club – béli megjelenésed, és a srácok csak beállítottak hirtelen? 2. Hogy élted meg Te, illetve a banda a velük való együttműködésed? Csak mert feltűnt, hogy sok helyen megemlítenek a köszönetnyilvánításoknál, meg a CD-könyvecskékben… Nagyszerű lenne, ha barátok lennétek, mert azt jelentené, hogy két kedvenc zenekarom jó viszonyban van.
Tuomas: 1. Puszta szerencse (vagy balszerencse) volt. Ha jól emlékszem, épp John Two-Hawks-szal néztük a Tarot-koncertet. 2. Nagyszerűen együtt tudunk működni. Alexivel ráadásul egyszer nyaraltam is együtt Orlandoban.

Ismeretlen: Melyik a legszebb és csodálatosabb hely, amit valaha meglátogattál? Miért?
Tuomas: Nagyjából a Bibliával vetekedne a most következő lista mérete… Lappföld vadregényes tája, a Kék-hegyek Sydney-hez közel, a tengeralatti élmények a Föld körül, csak hogy megemlítsek párat. Mindez pedig a természetes szépségükért és vadságukért.

Ismeretlen: Hogy érezted magad a Londoni Alkalmi Zenekarban, hallani őket, amint a te dalaidat játszák?
Tuomas: Ezek a zenészek fenomenálisak, és mérhetetlen megtiszteltetés, hogy játszák a zenénket. Nem tudok várni a következő alkalomig velük.

Ismeretlen: Nagyon nehéz kérdést fogalmazni neked. Mit gondolsz, miért van ez? Ha van olyan könyv, amit meg kéne filmesíteni szerinted, melyik lenne az? Hogyha te írnád a zenéjét, melyiken dolgoznál?
Tuomas: Azért, mert rengeteg dolgot megmutattam már. Túl sokat is. Egyébként a könyv King ‘Sötét torony’ – eposza lenne.

Ismeretlen: 1. Azt mondtad, ha lenne lehetőséged, visszamennél 20 évet az időben. Miért tennéd? 2. HA választhatnál egy Disney, vagy Gyűrűk Ura karaktert, melyik lenne az? Miért? 3. Az egész Földön szeretnek. Vannak olyanok, akik Istenként tisztelnek. Lányok bármit megtennének, hogy egy pillanatra láthassanak. Hogy érzel ezzel kapcsolatban? Mi az üzeneted nekik? Lányoknak? 4. Ha a mai lenne az utolsó napod a Földön, mi lenne az első három dolog, amit tennél?
Tuomas: 1. Megtanulni élni, tanulva abból, amilyen voltam akkor. 2. Szörnyeteg a “Szépség és a Szörnyeteg”-ből (NEM a borzasztó nyálas herceg a végén). 3. A zenét szeretik, nem az embert. Ugyanakkor ez azért hízelgő. 4. Fát ültetnék, írnék egy dalt, és abbahagynám a dohányzást.

Ismeretlen: 1. A legújabb korong nagyzenekari és kórus-munkákat is tartalmaz. Te magad írtad ezeket? Milyen szabályt követtél a hangszerelés során? És mi késztetett stílusváltásra? 2. Gyakran látlak fotókon, kereszteket viselve. Néhány ember úgy gondolja, vallásos töltet van a szövegeidben. Tervezed, hogy a Nightwish a kereszténységet promotálja, vagy csak divat miatt hordod ezeket a kereszteket?
3. A szövegeid nagyon romantikusak, mégis nőtlen vagy. Személyes ügy ez számodra? Meleg vagy? 4. Néhány zenekar azért használ billentyűt, hogy a mindennapos élet hangjait imitálja. Mégis, soha nem vettem észre ilyesmit a Nightwish zenéjében, szóval mit mondanál, mire használod a hangszert? 5. Milyen családban nőttél fel? Mindkét szülő? Testvérek? Nagyobb család? Mi a szüleid végzettsége? Még mindig közel vagy hozzájuk? 6. Élvezed a rajongókkal való kapcsolatot, vagy igyekszel háttérben maradni? Félsz attól, hogy úgy végzed, mint John Lennon? 7. Melyik dalt találod a legnagyobb kihívásnak eljátszani és miért?

Tuomas: 1. Leírom az alapvető ötleteket, riffeket és melódiákat. Ugyanakkor van egy kis tudásom dalszerzéssel és zenekar részére történő kottaírással kapcsolatban, így amikor Pip Williams színrelépett, már együtt tudtunk dolgozni. Ő megírta a partitúrát az ötleteimre alapozva, de sokszor adott hozzá új ötleteket is. Nagyszerű ember, és sokkal tartozunk neki azért, amit tett. A szimfonikus zene mindig is ismertetőjegyünk volt, de csak az utóbbi két albumon volt lehetőségünk valódi hangszerekkel felváltani a szintetizátort. 2. Sem divatból, sem a kereszténység promotálásából nem hordok kereszteket. Személyes okaim vannak rá, hogy hordjam azt a darabot. 3. Mindig nagyszerű érzés ilyen visszajelzéseket kapni. A lányokat szeretem. 4. A fő szabály, hogy a megfelelő részeket lejátszam a dalban, ugyanolyan mértékben, mint a többi hangszer esetében. Természetesen ez a fő dalszerző eszközöm is. 5. Az anyukám egy nyugdíjas tanár, apukám nyugdíjas mérnök. Két idősebb testvérem van, egy nővér (urológus) és báty (patológus-asszisztens). Elég fura népség, de nagyon közel állnak hozzám. 6. Nem félek ezektől a dolgoktól, bármikor fejbecsaphat egy meteorit is akár. Szeretek rajongókkal lógni, bármikor amikor lehetséges, de amikor rivaldafény és nyilvánosság következik, inkább háttérben maradok. 7. Bless the Child egy meglepően nehéz darab. A vonós staccato görcsössé tesz.

Ismeretlen: Mit értesz “kulturális különbségek alatt a leveledben, amit Tarjához intéztél, és Marceloval kapcsolatos? Valami rossz abban, hogy latin-amerikai?
Tuomas: Ez a zenekar levele volt, nem az enyém. A dolgokat különbözőként láttuk, mert másképp tanultuk születésünktől kezdve. Ugyanígy, a zeneipar másképp van kezelve ott, és itt, Európában is. Ennek semmi köze ahhoz, hogy bárki is latin-amerikai. Nagyon sok jóbarátom van onnan, és én vagyok az utolsó rasszista a Földön, ha ez az, ami érdekelt. De ha valaki (mindegy, honnan való) elkezdi az elmém szüleményét és az életem munkáját kontrollálni, meg akarom érteni, miért történik ez, és miért nincs megoldás a problémára. A válasz kapzsiság, és a tény, hogy teljesen másképp látjuk a dolgokat, gonosz gondolatok nélkül. Ez részben a kulturális különbségek miatt van.

Callum Thomson (Sydney, Ausztrália): Van valami tanácsod egy feltörekvő power-metal zenekarnak? Hogy tudd, miről beszélek, a formációnk: ritmusgitár / vokálok, basszusgitár / vokálok, dobok, billentyűk / lány vokál, és opera vokál (női) / midi. Köszönet bármilyen segítségért. Miért nem vettél énekórákat?
Tuomas: Csak azt tudom tanácsolni, ami talán klisének hathat: kövessétek a szíveteket, és próbáljatok / dolgozzatok, amilyen keményen tudtok. Két lábbal álljatok a földön, de érezzétek magatokat a mennyben. Nem énekelek, mert nem élvezem. Borzasztó élmény volt 25.000 ember előtt énekelni a Wacken Open Air fesztiválon is.

Ismeretlen: Mindig is érdekelt a dalszerző folyamatos. Mi jön először? A dallam, vagy a szöveg? Melyik könnyebb?

Tuomas: Először mindig az sztori ötlete van meg. Ezután következik a történet megfestése, és érzelmekkel történő megtöltése. A szövegek következnek utoljára. Számomra a dalok olyan mozik, amiket a füleiddel látsz. Esetenként úgy végződhet egy dal írása, amire nem számítottam, és nem mondja már el az eredeti történetet. Ez történt a “Stargazers” esetében is, és egy most következő dalnál is. Lassú dalíróként jellemezném magam, és mindkét része a folyamatnak (zene, szöveg) ugyanolyan nehéz.

Louise (Anglia): Nézel vagy űzöl valamilyen sportot?
Tuomas: Fiatalabb koromban teniszeztem és finn baseball-oztam. Manapság néha futok, gimnasztikázom, túrázom, stb. Figyelemmel követem a finn baseball – ligát, de a nagy foci- és jéghoki – eseményeket is. Teljesen be vagyok zsongva a foci világbajnokságtól.

Persiancat: A szépséges perzsacicáid szoktak cicakiállításokat látogatni? Mi a hivatalos, regisztrált nevük?
Tuomas: Nem tudom. Inkább az anyukám macskái, mint az enyémek. Nauskis és Kurnaus a nevük.

Mari (Joensuu, Finnország): Hogy mennek a próbák?
Tuomas: Nagyszerűen, már 15 dalt összepróbáltunk. Szóval az összesen meglevő 16-ból már csak egy nincs kész. Egy héten belül elkezdjük a demozást.

Beezqp (Lengyelország): Az emberek a kézjegyed akarják albumborítókra, kezekre, poszterekre, stb. Szerintem ez nagyszerű, de ugyanakkor unalmas is… Mi volt a legfurább dolog, amire dedikáltál?
Tuomas: Fenék, mellek és a Biblia.

Janne (Vaasa, Finnország): Felvettetek már egyet is a most készülő dalokból, vagy még nem tudsz róla beszélni?
Tuomas: Egyet mindenképp felveszünk. Nagy reményeim vannak vele kapcsolatban, de nem tudom, hogy szerepelni fog-e az albumon.

Charon (Kontilahti, Finnország): Éreztél valaha elégedetlenséget, mint zenész / művész? Elégedett és büszke vagy a munkádra? Hogy érzed magad, amikor játszod a dalaid és hallod az emberek visszajelzéseit? És végül… ha lehetnél egy mesehős, ki lennél? Donald kacsa, vagy Jack Sparrow…? Nagyszerű zenét játszotok, köszönet érte!
Tuomas: 1. Folyamatosan. A “Csendes Tél Gyermeke” szól pontosan erről. Mind emberként, mind zenészként. 2. Egy bizonyos pontig büszke lehetek a szavakra, amiket leírtam, és talán öregszem, de most úgy tudok visszatekinteni a régi dolgokra, hogy mosolygok és büszke vagyok. 3. Robinson Crusoe. Köszönet a szép szavakért.