A nemzetközi sikereken túl pedig minden bizonnyal külön örömet jelent a banda számára a hazai siker. Tegnap a legfontosabb finn zenei gálán, az Emma-gálán az Imaginaerum kapta meg a “2011 legeladottabb albuma” titulust. Az Imaginaerumból Finnországban 67 932 példány fogyott a tavalyi évben annak ellenére, hogy csak az év végén jelent meg.

Gratulálunk a banda eredményeihez, csak így tovább!

A turné során további képekért, videókért érdemes rendszeresen csekkolni a Nightwish.hu facebook oldalát, vagy a hivatalos magyar fórumot.

A kislemez számai:

01. The Crow, The Owl And The Dove (Radiós verzió)
02. The Heart Asks Pleasure First (A Zongoralecke betétdala)
03. The Crow, The Owl And The Dove (Album verzió)
04. The Crow, The Owl  And The Dove (Instrumentális verzió)
05. The Heart Asks Pleasure First (Instrumentális verzió)

Milyen érzés most pozitív visszajelzéseket kapni az albumról azután, hogy 4 évig ezen dolgoztatok?

Eléggé vegyesek az érzelmeim. Négy évig dolgoztunk az Imaginaerumon, végre kész, megjelent, nincs több teendőnk vele. A megkönnyebbülés, boldogság és melankólia egyvelege ez. Ilyen érzés lehet az is, amikor 18 évig nevelsz egy gyereket, majd végig kell nézned, ahogy elhagyja a családi fészket. Büszke vagy, hogy kilép a nagyvilágba, de szomorú is egy kicsit. A visszajelzések az albummal kapcsolatban hihetetlenül pozitívak, ezt nem is vártam ilyen mértékben. Szóval nagyon boldogok vagyunk.

Vigyük tovább egy kicsit ezt a gondolatmenetet, mi volt a te első reakciód, amikor végre készen lett, a kezedben volt az album a booklettel, illusztrációkkal együtt, és végre leülhettél, hogy meghallgasd? Egyáltalán volt már erre alkalmad?

Vicces, hogy ezt most kérdezed, épp tegnapelőtt éjjel sikerült először végighallgatni a kész albumot. Szombat éjszaka volt, és úgy döntöttem, hogy akkor most végre végighallgatom az egészet, a booklettel a kezemben meg minden. Nagyon klassz volt, nem találtam elírásokat a dalszövegekben vagy ilyesmi. Minden szám úgy hangzott, ahogy hangozniuk kell, és ez nagyon-nagyon jó érzés volt. Nem is csinálhattuk volna jobban!

Még az elején, amikor eldöntötted, hogy ideje elkezdeni megírni az albumot, mi volt a legdominánsabb elképzelésed, amit el akartál érni?

Minden bizonnyal a film. Az előző album után sokat törtem a fejem, mi az ördögöt csinálhatnánk, mert a DPP annyira bombasztikus, hosszú és változatos volt, annyira feszegette a határokat, hogy fogalmam sem volt, hogyan lephetném meg a hallgatókat a következő albumon. Aztán beugrott, hogy mivel mindig is nagyon filmszerűek voltunk, gyakran merítek ihletet filmekből és filmzenékből, szóval akár csinálhatnánk mi is egyet, ami a következő albumhoz kapcsolódik.

Mint az album fő zeneszerzője, milyen volt számodra az alkotási folyamat az előző albumokéhoz képest? Nehezebb volt az ötleteidet számokká formálni?

Minden nagyon simán ment. Bár sokáig tartott, évekig, hogy minden szám elkészüljön. Lényegében kreáltam 12 rövid történetet, az egyik egy cirkuszban játszódik, egy másik a hullámvasutazásról szól, aztán megpróbáltam ezeket a történeteket zenével ábrázolni. Kicsit olyan volt, mint filmzenét írni egy forgatókönyvhöz.

Hol szoktál alkotni? Otthon, stúdióban, vagy valami egyéb helyre menekülsz?

Minden áldott dal otthon születik meg. Van egy szintetizátorom, ami az ablakban áll, és az elmúlt 5 album minden számát ott írtam meg. Amennyiben alkotói válság lép fel, van egy gyógymódom, ami mindenekfelett áll; elmegyek túrázni. Észrevettem, hogy ha fizikailag kimerítem magam, például elmegyek és túrázok 80 km-t, akkor szörnyen elfáradok, ugyanakkor meg is tisztulok, a blokk pedig eltűnik.

Szóval hány kilométert túráztál ezért az albumért?

Egyszer sem blokkoltam, miközben ez az album készült, hát nem lenyűgöző?

Emlékszel még az első reakciókra a banda részéről, amikor megmutattad nekik a számokat?

Mindig készítek egy demót az első próbák előtt, hogy a többiek is meghallgassák, és hogy végigmehessenek a dalokon még mielőtt először elpróbálnánk őket. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam a srácoktól, még a jazzes számmal (Slow, Love, Slow) kapcsolatban is. Pedig igazán nem tudtam, hogy arra hogy fognak reagálni. Viszont mindegyikőnk szereti a jazz hangulatát, még ha nem is mind tudjuk, hogyan kell jazzt játszani, szóval kihívásnak tekintettük a dolgot. A bandatagok pedig azt mondták, hogy ez az eddigi legjobb albumunk.

Ez Anette második albuma a bandával, hogyan boldogult a felvételek során? Főleg, hogy a számok annyira szerteágazóak stílust és előadásmódot tekintve.

Ez az album igazán lehetőséget adott a számára, hogy változatosan és sokoldalúan használja ki az adottságait. Minden egyes számot imádott a kezdetektől fogva, komolyan láttam rajta a lelkesedést az egyes dalok iránt. Az igazi varázslat akkor történt meg, amikor először lépett be a stúdióba és kezdett el énekelni, mert szorgalmasan teljesítette a házi feladatát, minden számot tudott kívülről. Hihetetlen volt, amit hallottunk, amikor elkezdett énekelni. Jó munkát végzett az előző albumon is, de ez egy teljesen más szint. Konkrétan bevallotta, hogy most először jól érzi magát a bandában és teljesen nyugodt. Végre mer önmaga lenni, és ez tényleg hallatszik az albumon.

Mindig is fontos volt a Nightwish zenéjében a változatosság, de ezt most minden eddiginél továbbfejlesztettétek, mint ahogyan említetted, még egy jazzszámot is felvettetek. Mennyire volt nehéz a sok stílust zökkenőmentesen kombinálni?

Szilárdan hiszek az elme szárnyalásában, csak hagyd, hogy áradjanak a gondolatok, és majd elválik, hogy mi sül ki belőle. Nagy hangsúlyt fektettünk a részletekre, mert úgy gondoljuk, hogy az egység a kis részletekből születik meg. Kb. két hónapot töltöttünk a próbateremben, órákon át újra és újra eljátszva a számokat, és próbáltunk apró részletekkel gazdagítani őket.

Nem volt nehéz összehozni egy olyan albumot, amit önmagában a zenéért is lehet hallgatni, de éppúgy egy film alapja is?

Ami azt illeti, végül elég furán alakult a folyamat. Először csak 12 számról és 12 klipről volt szó, csak utána döntöttünk úgy, hogy teljes filmet csinálunk, amibe az album minden dala belekerül. Végül úgy alakult, hogy túl sok lett volna, ha minden egyes szám benne lenne a filmben, szóval végül külön filmzenét készítünk. Csak két szám fog megjelenni a filmben teljes hosszában. A többit remixeljük, alakítgatjuk.

Ebben a digitális korszakban jó ilyen bandákat látni, mint a Nightwish vagy az Edguy például, hiszen igazi albumokat jelentettek meg, odafigyelve a részletekre a hallgatói élménytől a bookleten át… Gondolom ez elég fontos a banda számára.

Ez nagyon fontos. Igazi albumokat akarunk készíteni illusztrációkkal és booklettel és minden téren kidolgozott részletekkel. Kicsit frusztráló, hogy manapság a zenekarok már nem törekszenek ilyesmire. Gyakran előfordul, hogy hallok egy jó számot a rádióban, elmegyek és megveszem az albumot, és kiderül, hogy a többi része lényegében egy kalap sz*r. Gondolj a Black Albumra a Metallicától, vagy Michael Jackson Thrillerjére, egy árva rossz pillanatuk sincs, minden áldott ütemük kiváló.

A Song of Myself az egyik legszínpadiasabb dal az albumon, hogyan sikerült ez így? Főlég a szavalt rész érdekel.

Leginkább csak egy személyes katarzist akartam az album végére, lényegében erről szól a szám. A legnagyobb irodalmi hősöm Walt Whitman, ő egy 19. századi amerikai költő, akinek van egy Song of Myself (Ének magamról) című költeménye. A dal szavalt része e mű előtt tiszteleg. Egy bizonyos fokig próbáltam imitálni őt és úgy írni, ahogyan ő tette volna. A szám alapgondolata az volt, hogy minden bandatag választ 3 hozzá közel álló személyt, akik mind elszavalnak egy-két sort. Kicsit olyan, mint halhatatlanná tenni azokat, akik a legfontosabbak a számunkra, feleségeket, férjeket, gyerekeket, szülőket, legjobb barátokat. Pokolian hosszú, és amikor először hallod, biztosan arra gondolsz, hogy mi a fene ez, egy bizonyos értelemben furcsa, de ha egyszer megérted a lényegét, akkor egészen megnyílhat.

Most pedig pár szó a filmről, van már megjelenési dátumotok? Valami olyasmit hallottam, hogy 2012 áprilisa körül.

Elég szigorú a határidő, hogy mikorra kell készen lennie, és ez április közepe. De hogy a konkrét megjelenés mikorra várható, arról halovány fogalmam sincs.

Mennyire voltál részese annak a folyamatnak, melynek során az album számaiból forgatókönyv vált?

A film már úgy egy éve a saját életét éli. A banda biztosította a zenét és az alapvető elképzeléseket, ezek után nem sok tennivalónk volt. Beláttuk, hogy semmit nem tudunk a forgatókönyvekről vagy a színészkedésről, szóval ezeket a dolgokat ráhagyjuk azokra, akik értenek hozzá.

És láttad már a filmet konkrétan, vagy nincs még kész?

A rendezői változatot már láttam. Most dolgoznak még rajta, a speciális effektek hozzáadása például csak most kezdődik. Nagyjából másfél órás, és nagyon-nagyon jól néz ki. Kellemes meglepetés volt, hogy mennyire hihető az egész. Érdekes lesz a rajongók számára, mert úgy tűnik, sokan úgy gondolják, ez egy musical lesz, de igazából dráma-fantasy keverék lesz és tulajdonképpen köze sem lesz egy musicalhez.

Készítettetek egy videoklipet a Storytime című dalhoz, valami ilyesmit várhatunk a filmtől is a képi világot tekintve?

Lényegében egy színfalak mögötti videót akartunk, hogy mi is történik a forgatásokon. Például a bolondozó bohócok valóban megjelennek a filmben.

És ti magatok milyen mértékben jelentek meg a filmben?

Két jelenetben fogunk szerepelni. Határozottan arra kértem a rendezőt, hogy ne írjon bele minket a filmbe, mert azt akarjuk, hogy hihető legyen, mi meg ugye nem értünk a színjátszáshoz. Ha olyan szerepünk lenne, amihez meg is kell szólalni, az totál bukta lenne. Akármikor látok egy olyan filmet, amiben a főszereplő Justin Timberlake vagy Bon Jovi, mindegy mennyire játszanak jól, nálam egyszerűen nem működik a dolog. Ők énekesek, nem színészek. Ezért mi ezt ki akartuk hagyni, de láthattok majd minket két jelenetben, a háttérben fogunk játszani bandaként és magunkat alakítjuk.

Nagyjából 5 hét múlva, 2012-ben fogtok először koncertezni az Egyesült Államokban. Úgy hallottam, elkezdtetek már próbálni, milyen volt az új számokat játszani? Hogyan tudjátok variálni őket a régebbi dalokkal?

Most pár hétig valóban próbáltunk az egész bandával. Nagyon klassz volt, az új számok nagyon jól szólnak, a régi számokat viszont kicsit nehéz volt újraéleszteni. Nem játszottuk őket évek óta, meg kellett szabadulni némi rozsdától. A setlist egyértelműen nagy kihívást jelentett. Annyi mindenre kell figyelni, amikor összeállítjuk, és nagyon nem akartunk olyasmit, hogy egy albumot játszunk elejétől a végéig. Új számmal fogunk indítani, de elhangzik pár régebbi is.

Az album vizuális elemei nagyon nagy szerepet játszanak, hogyan fogjátok ezeket az élő show-val kombinálni?

Hatalmas kivetítőket fogunk használni, meg persze pirotechnikai elemeket, és talán némi díszletet is, ami a filmhez kapcsolódna. Egyelőre ez még tervezési szakaszban van, de valahogy színpadra visszük a dolgot. Sajnos ez így annyira grandiózus és drága lesz, hogy nem nagyon tudjuk magunkkal vinni Európán kívülre.

Köszönjünk Tuomas, boldog karácsonyt és minden jót 2012-re!

Én köszönöm, izgalmas idők várnak, minden jót!

Forrás: May The Rock Be With You

Valószínűleg ez a legnehezebb bejegyzés, amit valaha meg kell írnom, hiszen egyre kevesebb a filmmel kapcsolatos munkám. Ennek köszönhetően üresebbnek érzem magam, mint bármikor korábban.

Mint azt sokan talán már tudjátok, elkészült a film rendezői változata. Mindenki nagyon boldog, aki részt vett a forgatáson, és pozitívak a visszajelzések. Azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon-nagyon boldogak vagyunk a rendezői változattal. Rengetegen szolgáltak rá az elismerésünkre, a rendezőtársak, forgatókönyvírók, színészek és producerek. A speciális effekteket módosítanunk kell egy picit még, hogy minden beleférjen a költségvetésbe. Ez a mozzanat elengedhetetlen a film sikerének szempontjából. És ismét izgalmas időket élünk…

A filmforgatás nagyrészt az elengedésről szól. A vágáson kívül egy nagyon jó barátomnak is búcsút kellett mondanom, a vágó Mathieu Bélangernek, aki a nagyszerű családjával együtt néhány hónapra Finnországba költözött. Szavakkal leírhatatlan mértékben adta szívét-lelkét a filmhez, és biztos vagyok abban, hogy a jövőben keresztezik még egymást útjaink valamilyen projekt kapcsán.

Szóval a film most egy másik barátom jó kezei közt van. Joshua Sherrett és az ő műhelye, illetve a montreali Vision Global dolgoznak rajta, az ő effektjeik és vázlataik pedig már jó néhány alkalommal lenyűgöztek minket. Végül még azt is megmutatják nekünk, mit is jelent igazán a varázslat. Higgyétek el, tényleg nem semmi, amit eddig láttam tőlük.

Ahogyan velük folytatódik a munkám, folytatódik Petri Alanko-val és a filmzenével is, amit Tuomasszal együtt készítenek. Hihetetlen, hogy mennyire különbözik az Imaginaerum számaitól az, amit eddig alkottak, és hogy mégis mennyire hasonló. Talán a számonkénti 350 hangsáv teszi lehetővé, hogy ennyire belevariáljanak a számokba. Elvetemült gazfickók.

Csak idő kérdése, hogy mikor mutathatunk nektek valami újat és különlegeset. Remélem hamarosan. Mi sem tudunk várni.

Addig is mindenki aki az Imaginaerumon dolgozik, szeretne köszönetet mondani nektek. Kellemes karácsonyt és képzeletteli boldog új évet kívánunk! Váljon valóra minden álmotok.

Stobe Harju, az Imaginaerum rendezője

2011. december 18. Helsinki

Az adás a RadioRock honlapján, a ‘kuuntele’ feliratú gombra kattintva elérhető.

Néhányan csak álmodoznak, van, aki cselekszik. Tuomas nem szokott választani a kettő között. A finn Kantri magazin lehetőséget biztosított számára, hogy szétnézzen a nemrég megnyitott Helsinki Zenei Központban, a túra fénypontjaként pedig játszhatott a Sibelius Akadémia orgonatermében. A teremben található egy olasz, barokk hangszer az 1700-as évek elejéről, illetve egy 1892-es Fosters & Andrews orgona.

,,Még sosem játszottam ilyenen.”- mondta Tuomas. ,,Eléggé masszív, már-már vallásos élmény. Van valami ősi ebben a hangszerben. Ezen kívül pedig gyönyörű is ez az orgona. Teljesen le vagyok nyűgözve.” -vallotta be Holopainen. – ,,Még ez a futólagos élmény is annyira nagyszerű volt, hogy feltétlenül szeretnék a jövőben orgonát hallani egy-két Nightwish dalban is.”

Videófelvétel a különleges alkalomról a Kantri oldalán található.

Az Imaginaerumról:

Nightwish France: A Storytime kislemez a következő napokban jelenik meg, az Imaginaerum egy hónap múlva. Hogyan érzed magad most, a várakozás utolsó napjaiban?

Anette: Izgulok, sőt egy kicsit félek is, hiszen kíváncsi vagyok, mit gondolnak majd a rajongók. De remélhetőleg éppúgy tetszeni fog mindenkinek, mint nekünk;=)

NWF: Mesélsz nekünk a Storytime klipjének forgatásáról?

Ami azt illeti, a videó nagyon gyorsan készült el, hiszen ebédszünetben forgattuk két egymást követő napon a filmforgatáson. A lehető leggyorsabban dolgoztunk, és ha igaza lesz Marco-nak, akkor legközelebb csinálunk egy kávészünet-klipet is;=)

NWF: A Dark Passion Play lemezfelvételeihez képest milyen volt az Imaginaerumot felénekelni?

Anette: Klassz, nyugodt. A legjobb a demózás volt, akkor csak én, Tuomas és Tero voltunk jelen a rögtönzött stúdióban a finn táborban, Rösköben. Semmi stressz, semmi nyomás, csak elénekeltem a számokat az első hallgatás után és improvizáltam, ami tulajdonképpen az erősségem. Az éles felvételeket is élveztem, de igazából imádom az első alkalmat, amikor elénekelek egy számot, hiszen olyankor teljesen ’friss fülekkel’ állhatok hozzájuk. Amikor több hónapja hallgatod a dalokat, újra és újra, akkor már nem ugyanolyan, így végül a demófelvételekről is felhasználtunk pár dolgot.

NWF: Ötleteket is adtál Tuomasnak, hogy hogyan szóljon a hangod az Imaginaerumon?

Anette: Mindig hallható a saját értelmezésem, szóval, még ha adott is a dallam, azért hozzájárulok valahogyan. De mindig nagyon jól dolgozunk együtt és hagyja, hogy úgy tegyem a dolgom, ahogyan jónak látom.

NWF: A hangod a Scaretale-ben egészen szokatlanul hangzik, kicsit olyan, mintha egy boszorkány lennél. Ez a te ötleted volt?

Anette: Tuomasszal mindig megbeszélést tartunk a felvételek előtt, olyankor megkérdezem, hogy mi az ő elképzelése. Így rá tudok hangolódni és úgy közvetítethetem a dalt, ahogyan ő azt megírta. Ő azt mondta, hogy a Scaretale gyermeki rémálmokról szól, és amikor elkezdtem énekelni, teljesen természetesnek tűnt, hogy előveszem ezt a gonosz boszorkahangot. Amikor pedig ’köptem’ is egy bizonyos ponton, a srácok teljesen sokkolódtak, de végül megtartották és most ez egy mókás része a dalnak.

NWF: Melyik számot volt a legjobb felénekelni? Miért?

Anette: Nagyon sokat imádtam, hiszen ahogyan hallhatjátok, eléggé különbözőek a számok, a hangomnak nagyon sok különböző színét használhattam. Az utolsó dalt, a Song of Myselfet nagyon imádtam énekelni, mert az tökéletesen a rockosabb hangomra lett szabva, abban tényleg minden kiadhatok.

NWF: Hogyan írnád le az Imaginaerumot?

Anette: Ismét elég nagyszabású, mint a DPP volt, és szerintem a DPP2 elég jó kifejezés lenne rá. Bombasztikus, rengeteg dolog történik, többszöri hallgatást igényel és olyan, mintha egy hullámvasúton ülnél.

A jövő évi turnéról:

NWF: Örülsz annak, hogy újra turnézhatsz?

Anette: Nagyon várom, jó lesz újra a színpadon állni. Igaz, hogy dolog utazgatós részét nem annyira szeretem, meg távol lenni otthonról, de ez hozzátartozik a munkámhoz.

NWF: Van bármiféle különleges szertartásod, mielőtt színpadra lépnél?

Anette: Bemelegítem a hangomat, elmondok egy imát és próbálok arra gondolni, hogy jól sikerül a show.

NWF: Van olyan Nightwish dal, amit különösen szeretnél élőben énekelni?

Anette: Elsősorban a DPP utáni számokat szeretem, mert azok ’az én számaim’, de van néhány remek darab a régiek között is. Például jó lenne a 10th Man Downt elénekelni.

NWF: Tudod már, hogy mely dalokat fogjátok biztosan játszani a következő turnén?

Anette: Készen van egy setlist, november végén pedig el is kezdünk próbálni. Biztos vagyok benne, hogy azután pontosan tudni fogjuk, mely számokat játsszuk és melyeket nem, de igazából a 90%-át már tudjuk.

NWF: Milyennek képzeled a következő turnét? Tuomas azt mondta, rövidebb lesz, de lesznek egyéb változások is a Dark Passion Play turnéjához képest?

Anette: Rövidebb lesz, de összességében nagyobb helyszíneken fogunk játszani. A színpad is másképp fog kinézni, az Imaginaerumhoz fogjuk igazítani. Arra viszont várnotok kell, hogy megtudjátok, lesz-e egyéb változás;=)

NWF: Szeretnél olyan koncerten énekelni, ahol egy egész nagyzenekar kíséri a bandát?

Anette: Igen, az nagyon jó lenne!

Magadról:

NWF: Napi szinten hogyan tartod karban a hangodat? Van énektanárod?

Anette: Van, de nem vettem órákat tőle évek óta, mert Catherine Sadolin gyakorlatait használom. Heti 3-4 alkalommal szoktam gyakorolni, hogy formában legyen a hangom.

NWF: Mely előadók inspirálnak? Szeretnél duettet énekelni velük egy nap?

Anette: Sok zenész hat rám. Rengeteget hallgatok zenét, ez inspirál leginkább. Imádnék Stinggel énekelni, ő az egyik legnagyobb kedvencem.

NWF: Amióta a Nightwish tagja vagy, énekeltél néhány másik bandával is, mint pl. a Brother Firetribe vagy a The Rasmus. Hogyan jött létre az együttműködés velük? Szeretnél ilyesmit csinálni máskor is?

Anette: Ezek a bandák felkértek, és jó volt velük énekelni. És még egy finn bandával énekeltem, szerintem hamarosan hallhattok majd erről is. Szintén remek együttes és egy remek szám. Szeretem ezeket a projekteket, de mindig próbálok olyan számokat választani, amiket tényleg szeretek, ugyanakkor nem akarok túl sok ilyet csinálni, nehogy az embereknek elegük legyen abból, hogy mindenhol engem hallanak;=)

NWF: 2009. augusztus 13-án elénekeltél két Nightwish számot egy nagyzenekarral Stockholmban. Mesélsz nekünk erről az élményről? Miért azt a két számot választottad? (Kuolema Tekee Taiteilijan és Meadows of Heaven)

Anette: Ez a koncert Finnország és Svédország kapcsolatát ünnepelte, így nagyon boldog voltam, hogy felkértek. Úgy éreztem, ki akarom fejezni a hálámat a finnek felé, amiért ennyire jól fogadtak, ezért szerettem volna a Kuolemát elénekelni, még akkor is, ha szörnyű a finnem;=) A Meadows of Heavent régóta elő szerettem volna adni, és mivel a bandával sosem játszottuk, élnem kellett a lehetőséggel, hogy egy nagyzenekarral előadhattam.

NWF: Még mindig tervben van a szólóalbumod? Elárulsz nekünk egy kicsit többet róla?

Anette: Nincs semi konkrét terv, de folyamatosan azon dolgozok, hogy legyen ki producerkedjen az albumon, remélem, 2013-ban megjelenhet. Meglátjuk, hogyan alakul;=)

NWF: Mik az érzéseid a Nightwish-sel töltött első évek után? Megváltoztatnál valamit 2007 óta, ha tehetnéd?

Anette: Ha 2009-ben kérdeztél volna meg a húzós turné meg minden után, azt mondtam volna, hogy soha nem csinálnám ezt újra, mert nagyon kemény évek voltak azok számomra. Annyi minden történt és egyszerű Anette-ből hirtelen a Nightwish énekesnője vált belőlem, egy olyan elődöt követve, akit nagyon imádtak a rajongók. Azt hiszem, rengeteget tanultam mindenből, ami történt, és ma erősebb vagyok. Így most azt mondom, nem változtatnék semmin, mert hiszem, hogy ebben az életben mindenből tanulhatunk, jóból és rosszból is.

Forrás: Nightwish France