Nightwish.hu

35!

2011-12-25 35!

Tuomas ma 35 éves, ennek alkalmából köszöntjük őt egy ausztrál zenei oldal interjújával.

Milyen érzés most pozitív visszajelzéseket kapni az albumról azután, hogy 4 évig ezen dolgoztatok?

Eléggé vegyesek az érzelmeim. Négy évig dolgoztunk az Imaginaerumon, végre kész, megjelent, nincs több teendőnk vele. A megkönnyebbülés, boldogság és melankólia egyvelege ez. Ilyen érzés lehet az is, amikor 18 évig nevelsz egy gyereket, majd végig kell nézned, ahogy elhagyja a családi fészket. Büszke vagy, hogy kilép a nagyvilágba, de szomorú is egy kicsit. A visszajelzések az albummal kapcsolatban hihetetlenül pozitívak, ezt nem is vártam ilyen mértékben. Szóval nagyon boldogok vagyunk.

Vigyük tovább egy kicsit ezt a gondolatmenetet, mi volt a te első reakciód, amikor végre készen lett, a kezedben volt az album a booklettel, illusztrációkkal együtt, és végre leülhettél, hogy meghallgasd? Egyáltalán volt már erre alkalmad?

Vicces, hogy ezt most kérdezed, épp tegnapelőtt éjjel sikerült először végighallgatni a kész albumot. Szombat éjszaka volt, és úgy döntöttem, hogy akkor most végre végighallgatom az egészet, a booklettel a kezemben meg minden. Nagyon klassz volt, nem találtam elírásokat a dalszövegekben vagy ilyesmi. Minden szám úgy hangzott, ahogy hangozniuk kell, és ez nagyon-nagyon jó érzés volt. Nem is csinálhattuk volna jobban!

Még az elején, amikor eldöntötted, hogy ideje elkezdeni megírni az albumot, mi volt a legdominánsabb elképzelésed, amit el akartál érni?

Minden bizonnyal a film. Az előző album után sokat törtem a fejem, mi az ördögöt csinálhatnánk, mert a DPP annyira bombasztikus, hosszú és változatos volt, annyira feszegette a határokat, hogy fogalmam sem volt, hogyan lephetném meg a hallgatókat a következő albumon. Aztán beugrott, hogy mivel mindig is nagyon filmszerűek voltunk, gyakran merítek ihletet filmekből és filmzenékből, szóval akár csinálhatnánk mi is egyet, ami a következő albumhoz kapcsolódik.

Mint az album fő zeneszerzője, milyen volt számodra az alkotási folyamat az előző albumokéhoz képest? Nehezebb volt az ötleteidet számokká formálni?

Minden nagyon simán ment. Bár sokáig tartott, évekig, hogy minden szám elkészüljön. Lényegében kreáltam 12 rövid történetet, az egyik egy cirkuszban játszódik, egy másik a hullámvasutazásról szól, aztán megpróbáltam ezeket a történeteket zenével ábrázolni. Kicsit olyan volt, mint filmzenét írni egy forgatókönyvhöz.

Hol szoktál alkotni? Otthon, stúdióban, vagy valami egyéb helyre menekülsz?

Minden áldott dal otthon születik meg. Van egy szintetizátorom, ami az ablakban áll, és az elmúlt 5 album minden számát ott írtam meg. Amennyiben alkotói válság lép fel, van egy gyógymódom, ami mindenekfelett áll; elmegyek túrázni. Észrevettem, hogy ha fizikailag kimerítem magam, például elmegyek és túrázok 80 km-t, akkor szörnyen elfáradok, ugyanakkor meg is tisztulok, a blokk pedig eltűnik.

Szóval hány kilométert túráztál ezért az albumért?

Egyszer sem blokkoltam, miközben ez az album készült, hát nem lenyűgöző?

Emlékszel még az első reakciókra a banda részéről, amikor megmutattad nekik a számokat?

Mindig készítek egy demót az első próbák előtt, hogy a többiek is meghallgassák, és hogy végigmehessenek a dalokon még mielőtt először elpróbálnánk őket. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam a srácoktól, még a jazzes számmal (Slow, Love, Slow) kapcsolatban is. Pedig igazán nem tudtam, hogy arra hogy fognak reagálni. Viszont mindegyikőnk szereti a jazz hangulatát, még ha nem is mind tudjuk, hogyan kell jazzt játszani, szóval kihívásnak tekintettük a dolgot. A bandatagok pedig azt mondták, hogy ez az eddigi legjobb albumunk.

Ez Anette második albuma a bandával, hogyan boldogult a felvételek során? Főleg, hogy a számok annyira szerteágazóak stílust és előadásmódot tekintve.

Ez az album igazán lehetőséget adott a számára, hogy változatosan és sokoldalúan használja ki az adottságait. Minden egyes számot imádott a kezdetektől fogva, komolyan láttam rajta a lelkesedést az egyes dalok iránt. Az igazi varázslat akkor történt meg, amikor először lépett be a stúdióba és kezdett el énekelni, mert szorgalmasan teljesítette a házi feladatát, minden számot tudott kívülről. Hihetetlen volt, amit hallottunk, amikor elkezdett énekelni. Jó munkát végzett az előző albumon is, de ez egy teljesen más szint. Konkrétan bevallotta, hogy most először jól érzi magát a bandában és teljesen nyugodt. Végre mer önmaga lenni, és ez tényleg hallatszik az albumon.

Mindig is fontos volt a Nightwish zenéjében a változatosság, de ezt most minden eddiginél továbbfejlesztettétek, mint ahogyan említetted, még egy jazzszámot is felvettetek. Mennyire volt nehéz a sok stílust zökkenőmentesen kombinálni?

Szilárdan hiszek az elme szárnyalásában, csak hagyd, hogy áradjanak a gondolatok, és majd elválik, hogy mi sül ki belőle. Nagy hangsúlyt fektettünk a részletekre, mert úgy gondoljuk, hogy az egység a kis részletekből születik meg. Kb. két hónapot töltöttünk a próbateremben, órákon át újra és újra eljátszva a számokat, és próbáltunk apró részletekkel gazdagítani őket.

Nem volt nehéz összehozni egy olyan albumot, amit önmagában a zenéért is lehet hallgatni, de éppúgy egy film alapja is?

Ami azt illeti, végül elég furán alakult a folyamat. Először csak 12 számról és 12 klipről volt szó, csak utána döntöttünk úgy, hogy teljes filmet csinálunk, amibe az album minden dala belekerül. Végül úgy alakult, hogy túl sok lett volna, ha minden egyes szám benne lenne a filmben, szóval végül külön filmzenét készítünk. Csak két szám fog megjelenni a filmben teljes hosszában. A többit remixeljük, alakítgatjuk.

Ebben a digitális korszakban jó ilyen bandákat látni, mint a Nightwish vagy az Edguy például, hiszen igazi albumokat jelentettek meg, odafigyelve a részletekre a hallgatói élménytől a bookleten át… Gondolom ez elég fontos a banda számára.

Ez nagyon fontos. Igazi albumokat akarunk készíteni illusztrációkkal és booklettel és minden téren kidolgozott részletekkel. Kicsit frusztráló, hogy manapság a zenekarok már nem törekszenek ilyesmire. Gyakran előfordul, hogy hallok egy jó számot a rádióban, elmegyek és megveszem az albumot, és kiderül, hogy a többi része lényegében egy kalap sz*r. Gondolj a Black Albumra a Metallicától, vagy Michael Jackson Thrillerjére, egy árva rossz pillanatuk sincs, minden áldott ütemük kiváló.

A Song of Myself az egyik legszínpadiasabb dal az albumon, hogyan sikerült ez így? Főlég a szavalt rész érdekel.

Leginkább csak egy személyes katarzist akartam az album végére, lényegében erről szól a szám. A legnagyobb irodalmi hősöm Walt Whitman, ő egy 19. századi amerikai költő, akinek van egy Song of Myself (Ének magamról) című költeménye. A dal szavalt része e mű előtt tiszteleg. Egy bizonyos fokig próbáltam imitálni őt és úgy írni, ahogyan ő tette volna. A szám alapgondolata az volt, hogy minden bandatag választ 3 hozzá közel álló személyt, akik mind elszavalnak egy-két sort. Kicsit olyan, mint halhatatlanná tenni azokat, akik a legfontosabbak a számunkra, feleségeket, férjeket, gyerekeket, szülőket, legjobb barátokat. Pokolian hosszú, és amikor először hallod, biztosan arra gondolsz, hogy mi a fene ez, egy bizonyos értelemben furcsa, de ha egyszer megérted a lényegét, akkor egészen megnyílhat.

Most pedig pár szó a filmről, van már megjelenési dátumotok? Valami olyasmit hallottam, hogy 2012 áprilisa körül.

Elég szigorú a határidő, hogy mikorra kell készen lennie, és ez április közepe. De hogy a konkrét megjelenés mikorra várható, arról halovány fogalmam sincs.

Mennyire voltál részese annak a folyamatnak, melynek során az album számaiból forgatókönyv vált?

A film már úgy egy éve a saját életét éli. A banda biztosította a zenét és az alapvető elképzeléseket, ezek után nem sok tennivalónk volt. Beláttuk, hogy semmit nem tudunk a forgatókönyvekről vagy a színészkedésről, szóval ezeket a dolgokat ráhagyjuk azokra, akik értenek hozzá.

És láttad már a filmet konkrétan, vagy nincs még kész?

A rendezői változatot már láttam. Most dolgoznak még rajta, a speciális effektek hozzáadása például csak most kezdődik. Nagyjából másfél órás, és nagyon-nagyon jól néz ki. Kellemes meglepetés volt, hogy mennyire hihető az egész. Érdekes lesz a rajongók számára, mert úgy tűnik, sokan úgy gondolják, ez egy musical lesz, de igazából dráma-fantasy keverék lesz és tulajdonképpen köze sem lesz egy musicalhez.

Készítettetek egy videoklipet a Storytime című dalhoz, valami ilyesmit várhatunk a filmtől is a képi világot tekintve?

Lényegében egy színfalak mögötti videót akartunk, hogy mi is történik a forgatásokon. Például a bolondozó bohócok valóban megjelennek a filmben.

És ti magatok milyen mértékben jelentek meg a filmben?

Két jelenetben fogunk szerepelni. Határozottan arra kértem a rendezőt, hogy ne írjon bele minket a filmbe, mert azt akarjuk, hogy hihető legyen, mi meg ugye nem értünk a színjátszáshoz. Ha olyan szerepünk lenne, amihez meg is kell szólalni, az totál bukta lenne. Akármikor látok egy olyan filmet, amiben a főszereplő Justin Timberlake vagy Bon Jovi, mindegy mennyire játszanak jól, nálam egyszerűen nem működik a dolog. Ők énekesek, nem színészek. Ezért mi ezt ki akartuk hagyni, de láthattok majd minket két jelenetben, a háttérben fogunk játszani bandaként és magunkat alakítjuk.

Nagyjából 5 hét múlva, 2012-ben fogtok először koncertezni az Egyesült Államokban. Úgy hallottam, elkezdtetek már próbálni, milyen volt az új számokat játszani? Hogyan tudjátok variálni őket a régebbi dalokkal?

Most pár hétig valóban próbáltunk az egész bandával. Nagyon klassz volt, az új számok nagyon jól szólnak, a régi számokat viszont kicsit nehéz volt újraéleszteni. Nem játszottuk őket évek óta, meg kellett szabadulni némi rozsdától. A setlist egyértelműen nagy kihívást jelentett. Annyi mindenre kell figyelni, amikor összeállítjuk, és nagyon nem akartunk olyasmit, hogy egy albumot játszunk elejétől a végéig. Új számmal fogunk indítani, de elhangzik pár régebbi is.

Az album vizuális elemei nagyon nagy szerepet játszanak, hogyan fogjátok ezeket az élő show-val kombinálni?

Hatalmas kivetítőket fogunk használni, meg persze pirotechnikai elemeket, és talán némi díszletet is, ami a filmhez kapcsolódna. Egyelőre ez még tervezési szakaszban van, de valahogy színpadra visszük a dolgot. Sajnos ez így annyira grandiózus és drága lesz, hogy nem nagyon tudjuk magunkkal vinni Európán kívülre.

Köszönjünk Tuomas, boldog karácsonyt és minden jót 2012-re!

Én köszönöm, izgalmas idők várnak, minden jót!

Forrás: May The Rock Be With You